years have come and gone, and so you slowly left my memory, your picture's faded inside my heart. also your shoulder's arch has disappeared, your voice has whisked away - and i have never tried to go behind your image through the deeper groves of life. today, i easily pronounce your name. today, i do not tremble from your glance; today, i know you were just one of many, that youth is silliness. but don't believe baby that everything was done in vain; do not believe that everything is gone! oh yeah, you still here - in my every fucked-up move and my erring words, in my every absent-minded greeting. in my every letter which i've torn apart. oh yeah, you live inside my wretched life and rule there for eternal time to come.

az első meccs nagyon jó volt; rengeteg vér és bátorság.

mindig tudtam, hogy valami nem kerek velem kapcsolatban. egy csomó rossz szokásom van: lusta vagyok, nincs istenem, nincsenek se céljaim, se ideáljaim. belesüppedtem a semmibe. egyfajta nem-létbe. de nekem ez igy jó. nem vagyok érdekes ember. nem akarok az lenni - számomra az túl megterhelő lenne. nem akarok semmi mást, csak egy nyugodt puha teret, ahol élni tudok, és azt, hogy hagyjanak békén. ugyanakkor előfordul, hogy ordibálok, megőrülök, és minden kicsúszik a kezemből. ez a kétfajta viselkedés sehogy sem fér össze. de nem érdekel.

i dont need no religion i have a conscience.

finally im back!!!! n i have nothing but time on my hand

meg tudott nevettetni, ami igencsak kellett. elég rég bennem rekedt a nevetés, és alig várta, hogy kitörhessen onnan bentről. ő már tanult valamit az életről. tudta, hogy ami megesik egyvalakivel, az bizony megesik a legtöbbünkkel. az életünk egyáltalán nem különbözik a többiekétől - még akkor sem, ha szeretnénk azt hinni.
a fájdalom furcsa dolog. egy macska megöl egy madarat, autóbaleset áldozata leszel, valahol tűz ütött ki... a fájdalom egyszer csak úgy jön. PUFF! aztán kész, ott van és érzed. a fájdalom valódi. és ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyének nézel ki. úgy, mint aki hirtelen megbolondult. nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogyan segítsen rajtad.

feszül a húr.. NAGYON feszül.

I thought that I was gonna go crazy..

hajnali 4:14 volt. ültem és néztem az órát. az idő megállt, a létezés pedig egy elviselhetetlenül lüktető valami lett. vártam. és vártam. és vártam. és vártam. és vártam. végre aztán reggel 6 lett és csörgött az ébresztőóra. fogatmostam, felöltöztem, megittam egy kávét, aztán bementem a szobámba, végignyúltam az ágyon és úgy, ahogy voltam, ruhástul elaludtam.

Let's have a toast for the assholes.

én csak egyvalamit akarok tudni: van kiút? van bármilyen kiút?
nincs semmilyen kiút. az agyturkászok ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy kezdj el sakkozni, gyűjts bélyeget, vagy menj el biliárdozni. csinálj bármit, ami elvonja a figyelmed a helyzetedről. de a sakk unalmas. minden unalmas. nincs menekvés. tudod hogy a régi hobók mit tetováltattak a karjukra? "WE WERE BORN TO DIE." lehet, hogy közhelyesen hangzik de valójában alapigazság. manapság szerintem azt tetováltatják magukra, hogy 'JESUS LOVES YOU.' nem tudunk elszakadni Istentől, mi? vagy az is lehet, hogy ő nem tud elszakadni tőlünk..

- apud gyakran mesél rólad.

- igen?
- aha, azt mondja nincsenek ambícióid. 
- jól mondta. nincsenek is.
- tényleg?
- az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.
- furcsa vagy.

they say valium would have helped that bash. but let me just say: fuck all of it!

ahhoz nem kell alkoholistának lennie az embernek, hogy egy férfi összetörje és lenullázza őt. de simán összetörhetik az embert, és utána lehet alkoholista. fiatal éveidben még lehet azt hiszed, hogy a szerencse a te oldaladon áll, és néha ez így is van, de a háttérben olyan erők és törvényszerűségek működnek, amiről fogalmad sincs. és miközben azt hiszed minden rendben van, szépen széthullanak a dolgok. aztán egy meleg, nyári, csütörtök éjszakán egyszer csak azon kapod magad, hogy ülsz egyedül egy lepusztult albérletben és alkoholista lettél. de a helyzeten ez sem segít, sőt, csak ront rajta, mert részegen az ember úgy érzi: megszűnt minden, másnap nem is kell majd semmivel sem szembe néznie. és akkor már nincs mit tenni, csak egy újabb cigarettára gyújtasz, egy újabb italt töltesz, és nézed a málló vakolatot, hátha kirajzolódik egy férfi és lelép a falról. felfoghatatlan, hogy mit művelhet egymással férfi és nő.

fú.. ez az ember körülbelül olyan széles perspektívában látja a világot, mint egy végbélféreg.

vajon hogy néz ki egy pedofil ?
...
a válasz: úgy, mint mindenki más, amíg ki nem derül róla, hogy az.

a szerelem egyfajta prekoncepció. azt szereted, amire szükséged van, azt szereted, amitől jól érzed magad, azt szereted, ami kényelmes. hogy is mondhatnád, hogy szeretsz valakit, amikor többezer ember van a világon, akit lehet, hogy jobban szeretnél, ha ismernéd őket. de velük sohasem fogsz találkozni.

tévesztetted már össze az álmod a valósággal? vagy loptál már valamit amikor meg volt rá a pénzed? voltál már magad alatt? vagy hitted azt hogy elindult a vonat, pedig csak egy helyben ültél?

need a little bit of happiness

kis kihagyás után megint edzés, és egyszer csak a teremben megrohantak az érzelmek.  megint ott járok, hogy csordultig vagyok, mégsem tudom elkezdeni rendesen. kisétáltam a csarnok ajtaján, buszra fel, de egészen mostanáig csak félig volt közöm a valósághoz.

nagyjából 3 hónap alatt feje tetejére állt az életem. annyit idegeskedtem, reméltem, csalódtam, vágyakoztam, mint ezelőtt 1 év alatt összesen, de lehet hogy keveset mondok.
mindez egy ember miatt. igazából már megbékéltem vele, hogy elképzelhető hogy az életemnek ez a területe soha nem lesz sima, de minden alkalommal sziven üt a dolog, ennek ellenére.

most is csak bámulok magam elé, nézek bele a nagyvilágba és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy már megint itt vagyok. pontosabban még mindig..

rég nem féltem ennyire. de valahogy ez már nem félelem. nem is izgalom, inkább aggódás. mostmár igazán boldog akarok lenni. nem emlékszem, hogy éreztem-e valaha ilyen sóvárgást, ilyen vágyat valami megfoghatatlan dolog iránt. talán a helyzet hozta, talán a hosszú idő is benne van, de érzem, hogy kezdek tisztán látni.

sajnos aggódom.. úgy érzem, hogy a körülöttem lévők mindent megtettek, amik tőlük telt. mostmár rajtam áll a dolog..
először is.  verd ki a fejedből, hogy nem fog menni. de igen! menni fog. mennie kell.. mert van vesztenivalód.

"You found me it's hard to find me cos I'm so into art. Now go away, I am busy thinking."