I thought that I was gonna go crazy..

hajnali 4:14 volt. ültem és néztem az órát. az idő megállt, a létezés pedig egy elviselhetetlenül lüktető valami lett. vártam. és vártam. és vártam. és vártam. és vártam. végre aztán reggel 6 lett és csörgött az ébresztőóra. fogatmostam, felöltöztem, megittam egy kávét, aztán bementem a szobámba, végignyúltam az ágyon és úgy, ahogy voltam, ruhástul elaludtam.

Let's have a toast for the assholes.

én csak egyvalamit akarok tudni: van kiút? van bármilyen kiút?
nincs semmilyen kiút. az agyturkászok ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy kezdj el sakkozni, gyűjts bélyeget, vagy menj el biliárdozni. csinálj bármit, ami elvonja a figyelmed a helyzetedről. de a sakk unalmas. minden unalmas. nincs menekvés. tudod hogy a régi hobók mit tetováltattak a karjukra? "WE WERE BORN TO DIE." lehet, hogy közhelyesen hangzik de valójában alapigazság. manapság szerintem azt tetováltatják magukra, hogy 'JESUS LOVES YOU.' nem tudunk elszakadni Istentől, mi? vagy az is lehet, hogy ő nem tud elszakadni tőlünk..

- apud gyakran mesél rólad.

- igen?
- aha, azt mondja nincsenek ambícióid. 
- jól mondta. nincsenek is.
- tényleg?
- az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.
- furcsa vagy.

they say valium would have helped that bash. but let me just say: fuck all of it!

ahhoz nem kell alkoholistának lennie az embernek, hogy egy férfi összetörje és lenullázza őt. de simán összetörhetik az embert, és utána lehet alkoholista. fiatal éveidben még lehet azt hiszed, hogy a szerencse a te oldaladon áll, és néha ez így is van, de a háttérben olyan erők és törvényszerűségek működnek, amiről fogalmad sincs. és miközben azt hiszed minden rendben van, szépen széthullanak a dolgok. aztán egy meleg, nyári, csütörtök éjszakán egyszer csak azon kapod magad, hogy ülsz egyedül egy lepusztult albérletben és alkoholista lettél. de a helyzeten ez sem segít, sőt, csak ront rajta, mert részegen az ember úgy érzi: megszűnt minden, másnap nem is kell majd semmivel sem szembe néznie. és akkor már nincs mit tenni, csak egy újabb cigarettára gyújtasz, egy újabb italt töltesz, és nézed a málló vakolatot, hátha kirajzolódik egy férfi és lelép a falról. felfoghatatlan, hogy mit művelhet egymással férfi és nő.

fú.. ez az ember körülbelül olyan széles perspektívában látja a világot, mint egy végbélféreg.

vajon hogy néz ki egy pedofil ?
...
a válasz: úgy, mint mindenki más, amíg ki nem derül róla, hogy az.

a szerelem egyfajta prekoncepció. azt szereted, amire szükséged van, azt szereted, amitől jól érzed magad, azt szereted, ami kényelmes. hogy is mondhatnád, hogy szeretsz valakit, amikor többezer ember van a világon, akit lehet, hogy jobban szeretnél, ha ismernéd őket. de velük sohasem fogsz találkozni.

tévesztetted már össze az álmod a valósággal? vagy loptál már valamit amikor meg volt rá a pénzed? voltál már magad alatt? vagy hitted azt hogy elindult a vonat, pedig csak egy helyben ültél?

need a little bit of happiness

kis kihagyás után megint edzés, és egyszer csak a teremben megrohantak az érzelmek.  megint ott járok, hogy csordultig vagyok, mégsem tudom elkezdeni rendesen. kisétáltam a csarnok ajtaján, buszra fel, de egészen mostanáig csak félig volt közöm a valósághoz.

nagyjából 3 hónap alatt feje tetejére állt az életem. annyit idegeskedtem, reméltem, csalódtam, vágyakoztam, mint ezelőtt 1 év alatt összesen, de lehet hogy keveset mondok.
mindez egy ember miatt. igazából már megbékéltem vele, hogy elképzelhető hogy az életemnek ez a területe soha nem lesz sima, de minden alkalommal sziven üt a dolog, ennek ellenére.

most is csak bámulok magam elé, nézek bele a nagyvilágba és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy már megint itt vagyok. pontosabban még mindig..

rég nem féltem ennyire. de valahogy ez már nem félelem. nem is izgalom, inkább aggódás. mostmár igazán boldog akarok lenni. nem emlékszem, hogy éreztem-e valaha ilyen sóvárgást, ilyen vágyat valami megfoghatatlan dolog iránt. talán a helyzet hozta, talán a hosszú idő is benne van, de érzem, hogy kezdek tisztán látni.

sajnos aggódom.. úgy érzem, hogy a körülöttem lévők mindent megtettek, amik tőlük telt. mostmár rajtam áll a dolog..
először is.  verd ki a fejedből, hogy nem fog menni. de igen! menni fog. mennie kell.. mert van vesztenivalód.

"You found me it's hard to find me cos I'm so into art. Now go away, I am busy thinking."

csak várakozok. ez minden amit teszek.

nem tudom elhinni, hogy ez én vagyok. sohasem sétáltam tojásokon, és mégis, ezekben az utóbbi hetekben pontosan ezt tettem. tojásokon sétálok arra várva, hogy valami történjen.

egy ritka tulajdonsággal vagyok megáldva. mintha lenne egy hatodik érzékem, ami megmondja mikor kell erősnek lennem. és amikor ez a kritikus pillanat eljön, egy csapásra érzéketlen, halálos gépezetté változok át, amit nem lehet kikapcsolni. mindaddig nem, amig el nem érem a célomat. ha arra kerül a sor, én ütök először. te pedig mélyen megbánod.

a gomb leszakadt és végiggurult a padlón. nem töröm magam azzal, hogy felvegyem. hiába varrom vissza, azzal nem hozok helyre semmit.

egész délután ott ültünk egymás mellett. jó volt, de csak azért mert jó irányból fújt a szél. másképp megéreztem volna a szagát.

the sound of loneliness makes me happier.i am at the bottom of everything....

well the future's got me worried such awful thoughts. my head is a carousel of pictures, the spinning never stops. i just want someone to walk in front. and i'll follow the leader. started doing lots of drugs. i almost forgot who i was. now i am trying to be assertive, i'm making plans but all i do is just lay in bed and hide under the covers. yeah i know i should be brave but i'm just too afraid of all this change. and it's too hard to focus through all this doubt. i keep making this to-do list but nothing gets crossed out.
all those summer singing, drinking, laughing and wasting our time. but now i've got to crawl to get anywhere at all. i'm not as strong as i thought. so when i'm lost in a crowd i hope that you'll pick me out. i long to be found, the grass grew long, i laid down. now i'll wait for a hand to lift me up, help me stand. i've been laying so long, don't wanna lay here no more. I DON'T WANNA LAY HERE NO MORE.

everything that happens is supposed to be and it's all predetermined, can't change ur destiny.guess i'll just keep moving, someday maybe i'll get to where i'm going

the truth is that i dont know if im getting better or just used to the pain.