van a népességnek egy szűk rétege, akik úgy születtek, hogy képesek felismerni az igazságtalanságot. hajlamosak megkérdőjelezni az igazságtalanságot és - az elnyomók normái szerint abnormálisan- válaszokat keresni. hajlamaik és tehetségük azt jelenti, hogy már fiataal koruk óta tudják, hogy megvan bennük az a bizonyos plusz dolog, az a bátorság és adottság, hogy szembeszálljanak az elvárt jövővel.
ezek általában hiperaktív és irányíthatatlan kölykök, akik sohasem tudják, hol a határ, mivel annyira bizonyítani akarnak, hogy végül önhibájukon kívül megsértenek valakit. ez így jó. általában úgy telik a gyerekkoruk, hogy azt gondolják, különlegesek. ez részben ösztönös, részben talán a szülők és tanárok is mondják nekik. talán a tehetséges gyerekek osztályába kerültek általános iskolában. valamiért végülis olyan emberré válnak, aki tisztában van a képességeivel, de nem érti meg azokat. a társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy ünnepelje azokat, akik jobban átlátják a dolgokat, hogy könnyebben jussanak mindenhez és hamarabb érjenek el sikereket. - ettől azonban felfuvalkodottak is lesznek. végül teljesen összezavarodott és keserű fiatalokká válnak, akik nem látnak mást, csak az igazságtalanságot, mivel eddigre (általában) találkoznak hozzájuk hasonlókkal, akik tehetséges, művészlelkű őseiktől tanulnak.
a társadalom nagyobb részének tagjai, akik mindig is uralták és uralni fogják a kisebbségeket, úgy születtek, hogy szikrája sincs meg bennük a képességnek, hogy felfogják az igazságtalanságot. ezek általában a kőbuta, átlagbéla utcaseprők (vagy ügyvédek). ez nem az ő hibájuk, mivel fizikailag hiányzik az agyukból az a néhány különleges sejt, ami befogadna egy mindent megkérdőjelező öntudatot. ez határozottan nem örökletes. ez határozottan nem az ő hibájuk. nem egyszerűen félrevezetettek. persze a szélsőségek és az a szint, ameddig valaki képes érzékelni az igazságtalanságot, széles skálán mozog. ezek az emberek általában kissé visszamaradottakkal egy szintű kategóriába sorolhatóak, bár nem így írjuk le őket.
a többi, úgynevezett tehetség, mint ami a tánchoz, énekléshez, színészethez, fafaragáshoz vagy a művészethez kell, általában csak a gyakorlás fejlődési csúcspontja, ami közelít a tökéleteshez. a valódi teheteség nem tökéletesen szervi dolog. de a nyílvánvalóan felsőbbrendű tehetséggel nem csak a tanulási folyamatot irányítják, hanem a születésüktől fogva megvan bennük az a különleges kis extra adottság - őket a szenvedély hajtja. ez a beépített, teljességgel megmagyarázhatatlan, spirituális, kozmikus, kibaszott energia, amelyből a szenvedély iránti szeretet fakad. és igen, ez csak egy kis százalék a kis százalékon belül. akik különlegesek! ne bízz a rendszerezőkben, általánosítókban.
semmit sem lehet teljesen levezetni kizárólag tudományos és logikai szintre. senki sem elég különleges ahhoz, hogy erre választ adjon.