Kérlek, valaki rángasson ki ebből, mert érzem, ahogy a depresszió kígyóként tekeredik a nyakam köré, szorongatja azt, nem hagy lélegezni...
Fura rádöbbenni, hogy senki és semmi nem pótolhatja azt a személyt... mert az igazság az, hogy hiába vannak klassz barátaid, és a legklasszabb családod, ha ő nincs, akkor te se vagy igazán. Csak érzed, hogy szép lassan elsodor az ár, és te egyre mélyebbre kerülsz..
Hát ilyen lehet egy szakítás.. egy kimondatlan szakítás. Sosem értettem az ilyet... valaki csakúgy megszűnik szeretni a másikat, egyik napról a másikra.. vagy sose szerette igazán?
Sokszor gondolkozok azon, hogy talán nem Ő az, akit ott fent nekem szántak. Félek attól, hogy csak megalkuvásból és megszokásból vagyok vele... meg szeretetből. De aztán mi van, ha tényleg szerelmes vagyok? Az ilyenekre csak akkor szoktak rádöbbenni az emberek, ha egy huzamosabb ideig a másik nélkül vannak. Mindig féltem kilépni a biztonsági zónából, féltem megtapasztalni milyen, ha ő "nincs". Nem kellemes érzés.. de túlélem. Mégis olyan rohadtul, elcseszettül magányosnak érzem magam. És talán itt a kulcsszó. A magány. Ha az ember hozzászokik ahhoz, hogy van egy társa, akivel mindent megoszthat, aki ott áll mellette, aki vigyáz rá, vagy egyszerűen csak törődik vele, onnantól vége. Mert már rég elmúlhatott a szerelem, már régen kihalhatott a kezdeti láng, egyszerűen bele se merünk gondolni, milyen lehet nélküle. És ha mégis eljön az a pillanat, amikor megtapasztaljuk.. az semmihez sem hasonlítható. Ilyenkor hirtelen minden egyes porcikájuk hiányzik, még az is, hogy nem hajtják le a vécéülőkét, nem rakják el maguk után a szennyest, nem  vesznek komolyan, mikor komoly dolgokról próbálnál beszélni velük. Egyszerűen minden az adott személy körül forog.. ha hallok egy motort elmenni a ház előtt, nehezemre esik megállni, hogy ne szaladjak oda az ablakhoz. Ha csörög a telefon vagy üzenetet kapok rapid sebességgel kapok a telefon után, annak reményében, hogy Ő az. Mindent egybevetve szemét egy dolog valakinek a hiánya.
De mi van akkor, ha jön valaki, aki elsöpri az együtt töltött idők emlékét is? Mi van akkor, ha ez a személy beragyogja a napjaidat, erőt, magabiztosságot ad és érzed, hogy megtelsz energiával és életkedvvel. Ez az, ami keveseknek adatik meg.. Keresd!