i need some1 to kick me in the mind.

Minden reggel, ébredés után hiányérzetem van. Nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöjjek mi is hiányzik. Naiv voltam, amiért egyetlen emberre öszpontositottam minden ragaszkodásom. De ebből is tanul az ember.. Nélküle a percek órákba, a napok pedig hónapokba fordulnak.  Már-már hallucinálom a hangját, de még a jelenlétét is. A szemem sarkából mindig őt figyelem, hátha.. bár tudom, hogy ez képtelenség. Ilyenkor azt kivánom, bárcsak ki tudnám valahogy szakitani az álmomból, hogy aztán megtegyem, amit akkor nem tettem meg. Talán nem is fogom sose.

Egyszer régen elindultam egy bizonyos úton, amit egyszer emlitettem már. Hát, rá kellett ébredjek, hogy ez az út tele van útvesztőkkel. Elbizonytalanodtam, nem tudom mit is akarok igazán. Azt kivánom, bár itt lenne, hogy visszazökkentsen a valóságba. Talán ha nagyonerősen gondolnék rá, itt lenne?
Az a baj, hogy annyira megszoktam, hogy velem van, hogy már úgyérzem csak félig vagyok. Nélküle egészen más.. végignézek az embereken, és csak üres arcokat látok. Nem, nemis.. mindegyik rád emlékeztet, akár a legapróbb gesztus is. Úgyérzem az egész világ üresen kong. Minden kihalt, magányos és csendes. Olyan csend van, hogy szinte hallom, amit utoljára akartál mondani.. Talán ha tudtam volna, hogy ez lesz, hagytam volna, hogy elmondd.

Leilavoltam.